Első randi, kellemes séta a belvárosban, jó hangulat, kacagás... majd hirtelen megcsap egy ismerős illat: friss lángos sül valahol a közelben. A pillanat mágikus – vagy veszélyes? Vajon érdemes bevállalni egy fokhagymás-tejfölös csodát, ha még csók is lehet a dolog vége?
MOREA jó lángos egyszerre ropogós és puha, illatos, aranybarna. De mi a titka annak a lángosnak, ami miatt az emberek visszajárnak? Amelyet nemcsak megesznek, hanem emlegetnek is?
MOREVan egy étel, amihez szinte minden magyar embernek van legalább egy emléke. Strand, papucs, forró aszfalt, pirosra sült vállak, a sorban állás izgalma, és az illat, amit semmi mással nem lehet összekeverni. Ez a lángos. De vajon miért vált ennyire népszerűvé, miért tölt be ilyen különleges helyet a szívünkben – és az étvágyunkban?
MOREHa azt mondjuk, lángos, az első dolog, ami beugrik, egy aranybarna, ropogós szélű tésztalap, illatozó fokhagymás kenettel, sajttal-tejföllel koronázva – és persze rotyogó olajban sült. De a meglepő igazság az, hogy a lángos eredetileg egyáltalán nem olajban készült.
MOREA házi lángos gondolata mindig csábító. „Mi az nekem? Liszt, élesztő, kis tejföl, kis sajt…” – gondoljuk bátran. Aztán három óra múlva, amikor a konyha csatatér, az olaj szaga egy hónapra beivódott a függönybe, és a tészta inkább keksz, mint felhő, felmerül a kérdés: nem lett volna egyszerűbb leugrani a Lángos Republicba?
MORE